egy tabló képei

Sokszor az élet nem úgy alakul, ahogy azt szeretnénk, vagy tervezzük.
Ez a téli időszak  ilyen volt mindkettőnknek Timivel.
Így adódott, hogy elkerülhetetlen volt, hogy helyettesítsem egy munkájában.
Első ijedtségemen túllépve, nagyon élveztem a fotózást.
Embereket fotózni kincs!
Minden arc mögött más történet, minden tekintet mást mesél. És mindenki annyira egyedi, különleges.

Szép.

modellkedős

Annyira élvezem, hogy nagy a családom!!
Főleg, hogy szebbnél- szebb unokahúgaim vannak!
Itt van például kedves : Lilla.
Mikor karácsonykor a nagycsaládi ünneplés végén csináltam egy-két képet, elámultam, hogy milyen szupin néz ki rajtuk Lilla!
Arra gondoltam, hogy pompás volna egy sorozatot készíteni róla.
Úgy megörültem, hogy Lillának is volt kedve a dologhoz, így aztán Timivel tervezgetésbe kezdtünk.
Általában minden munkánk előtt efféle tervezgetést csinálunk: inspirálódunk, zenékkel, fotókkal, filmekkel, festményekkel, mikor mivel, és szépen lassan összeáll a kép: mit is szeretnénk kihozni.
Eredetileg három öltözetet álmodtunk meg, három külön hangulattal, sminkkel, frizurával. Persze több lett.
Mert hát ilyenkor nemcsak a kis modellünkből, de magunkból is szeretnénk a legtöbbet kihozni, tanulni, megtapasztalni.
Szuper csapatban dolgozni, ahol mindenki beleadja magát, a tudását a kreativitását!
A fotózásra a kis stúdiónkban került sor.
Folyamatosan váltogatva,
fotóztunk természetes fénynél, illetve egy és két stúdióvakuval.
És a hátteret is igyekeztünk kreatívan sokszínűbbé tenni, milyen jó, hogy a fény csodákra képes!
Használtuk a trükkös forgós székünket, és a nagy faládánkat is.
Sok-sok kép készült.
Nehéz is kiválasztani a legkedvesebb felvételeket!
De azért megpróbálom, kezdetnek legyenek ezek:

Ajánlom Timi blogját is:
http://barathtimea-foto72.blogspot.com/2011/02/lilla.html

u.i.: mivel hatalmas munka volt, arra gondoltam, hogy részletezném a sminkeket, öltözeteket, frizurákat

a babafotózásról

Az elmúlt héten olyan csuda nagyon jó dolgunk volt, hogy alkalmunk nyílt egy 5 hetes kisherceg fotózására.
Napokig álmodoztunk, inspirálódtunk, terveztünk és szerveztünk, készülődtünk, hogy milyen képeket is szeretnénk majd készíteni.
Körülbelül 2,5 órát fotóztunk. A Baba naggyon jól viselte. Szopizott és aludt, vagy épp jelezte, hogy megint enne egy picit :D !
Olyan jó egy kisember mellett lenni picit,
újra rácsodálkozni apró termetükre, kedves vonásaikra,
és közben arra, hogy mennyire nagyon más minden baba: egyedi és különleges.
Saját természettel, vágyakkal és akarattal.
Igazából a tervünk, hogy ezt a különlegességet megörökítsük szerintem megvalósult.
Sok-sok édes képpel, és ezernyi tapasztalattal indultunk haza.